A budapesti Várhegy-alagút vagy budai Váralagút – a köznyelvben egyszerűen csak Alagút – a Széchenyi lánchíd budai hídfőjét (Clark Ádám tér) Krisztinavárossal összekötő 350 méter hosszú alagút. Áthalad rajta a 16-os és a 105-ös buszjárat.
Szükségességét Széchenyi István vetette fel, Ürményi József 1850-ben társulatot hozott létre a megépítésére. Az építkezést 1853-ban kezdték meg Clark Ádám tervei szerint. 1857-ben adták át a forgalomnak, 1918-ig használatáért díjat kellett fizetni. Keleti kapuzata eklektikusan klasszicizáló stílusban épült. Nyugati kapuja a háború alatt elpusztult, ezt 1949-ben újraépítették.
Az alagút Clark Ádám tér felőli végén található a Lánchíd hídmesterének szolgálati lakása. Az alagút déli oldalán járda fut végig, ennek használata azonban gyalogosoknak nem ajánlott az autók keltette zaj és a levegő szennyezettsége miatt, erre az ott kifüggesztett tábla is felhívja a figyelmet. Az alagút keleti kijáratának tetején szintén tábla figyelmeztette az embereket arra, hogy a kapuzat tetején korábban felállított drótkerítésen kívülre kimászni tilos.
2013-ban felújították az alagút kapuzatának tetejét és új korlátot is építettek a halálos balesetek megakadályozására, mely városképileg is illeszkedik a környezetbe.
